Üres kosár
 
 
Keresés
 
 
Bejelentkezés
E-mail:
Jelszó:
 
 
Regisztráció  |  Elfelejtett jelszó
 
Elfelejtett jelszó
E-mail cím:

 
Újdonságok
 
Kedvezménykártyák
Kedvezménykártya használatával olcsóbban juthat hozzá a megrendelt termékéhez.
Az alábbi kedvezménykártyákat fogadjuk el:
 
 
 
 
Reklám
 

KIRÁLYNŐI VISSZAPILLANTÓ

LUBICS SZILVI

A III. Ultrafutó Találkozón Szilvi volt az egyik díjazott, a Magyar Ultrafutó Szövetség által, igen imponáló eredményekkel a háta mögött méltán vehette át a salátástálat. Egy hosszú precíz felkészüléssel nemzetközi szinten is kiváló eredményeket ért el a Kanizsai Futó és Szabadidősport Klub tagja, aki három gyermek édesanyja is egyben.

Az idei évem fő tervei voltak: tavasszal 8:30-on belüli 100 km-t futni, az UB-t 24 órán belül teljesíteni, majd az ősz nagy kérdéseként a 100 km-es VB-n, vagy a Spartathlonon elindulni.

Ami a 100 km-t illeti, úgy gondolom, hogy már 2010-ben, a veszprémi eredményem (6 óra: 74,67 km) alapján az akkori formámban talán már meg tudtam volna futni az „A?" szintet. Idén az alapozás időszakában meglehetősen sokat futottam terepen, ami az önbizalmamat rendesen csökkentette – mivel ha nem aszfalton futok, lassúnak, bizonytalannak érzem magam – még ha az edzésnek szánt terepfutó versenyeket (Margita, Göcseji Galopp) sikerült is megnyernem. Tele voltam bizonytalansággal, elinduljak-e Seregno-i 100 kilométeres versenyen. Azért ezt a versenyt választottam, mert viszonylag közel van, és az időpontot is jónak láttam (április eleje). Az előző évek tapasztalatai szerint ebben az időszakban tudtam leggyorsabban futni. Gyakran hasonlítgattam a 2010-es futásaimat az ideivel, vajon vagyok-e olyan erős, mint egy éve. Végül edzőm Lőrincz Olivér 1 mondattal helyre tette a lelkivilágom „Fogadd el, hogy jobb vagy, mint tavaly!?"- és elkezdtem hinni magamban. A seregnoi verseny előtti napon már biztos voltam benne, hogy képes leszek rá. Vajda Anita barátnőm kísért bringával, ami nagyon fontos volt nekem, mind lelkileg, mind pedig a frissítés szempontjából. A lényeg: megcsináltuk – 8:27 lett a 100 km, nagyon örültem neki.

Az április további része könnyebb edzésekkel telt, a verseny előtti formám visszanyeréséig majd 5 hétnek kellett eltelni.

A következő cél az UB volt. Júniusra olyan jó formában éreztem magam, mint még soha. Szerettem volna 24 órán belül körbeérni. Sajnos akkor egy vírusfertőzés ezt megakadályozta, ami miatt az egész verseny alatt gyomorproblémákkal küszködtem. Azért egy nagyon fontos tapasztalatot szereztem, ami főleg a fejben levő korlátaimat végre ledöntötte: lehet 24 órán át futni. Gyakorlatilag még betegen is majdnem sikerült. Az UB időm 24 óra 35 perc lett.

A Spartathlonon való indulásomat valamikor április közepén döntöttem el. Úgy gondoltam mégis ez lesz az a verseny, ami motiválni tud. Tehát az Ultrabalaton után már csak a Spartathlon lebegett a szemem előtt. Szeptemberre egész más edzésekre voltam képes, mint egy éve. Szinte nem is futottam 5 percen kívüli ezrekkel, még a hosszú futásokon sem, tele voltam energiával. Éreztem, hogy szükségem van egy célra, ami több, mint a teljesítés. 31 órás időt tartottam reálisnak, bár az előző évből kiindulva (35 óra 32 perc) ezt nem sokaknak mertem elmondani. Összeállítottam egy menettervet Lőw Andris előző hasonló teljesítései alapján, és azt igyekeztem tartani. Sikerült! Rengeteg helyen beszéltem írtam a Spartathlonról, így most erre nem is térnék ki részletesen. Elmondhatatlan érzés volt újra célba érni. 29 óra 7 perc alatt sikerült.

Számomra egy évre elég 3 fő verseny. Persze edzésként még indultam maratonokon, 100 km-es OB-n és Balatonalmádiban 6 órás futáson is, de ezeket mindig csak úgy futva, hogy másnap már tudjak edzeni. Az Almádi 6 órás mégis emlékezetes maradt számomra. A verseny utolsó órája már nem csupán az edzés jegyében telt, hiszen tudtam, ha belehúzok megjavíthatom a saját-, és egyben az országos csúcsot is, ami végül is sikerült: 75,77 km-t futottam.

2011-ről számokban: 356 nap futás, 9 pihenőnap. Az erősítések kicsit elhanyagolódtak. Bár még nincs vége az évnek, kb. 7900 km jön majd össze. Ez átlag napi 22 km. Nem kevés, de elbírtam, és fejlődni tudtam. Igazán hosszú futásaim nem voltak, kivéve a Spartathlon előtti időszakban, amikor pár 4-5 órás edzésem is volt.

2011 nagyon sikeres év volt számomra, de tudom mit kell jövőre erősíteni, mitől tudnék még fejlődni. Van hozzá erőm, lelkesedésem és céljaim.

Forrás: www.sporthirugynokseg.hu