Üres kosár
 
 
Keresés
 
 
Bejelentkezés
E-mail:
Jelszó:
 
 
Regisztráció  |  Elfelejtett jelszó
 
Elfelejtett jelszó
E-mail cím:

 
Újdonságok
 
Kedvezménykártyák
Kedvezménykártya használatával olcsóbban juthat hozzá a megrendelt termékéhez.
Az alábbi kedvezménykártyákat fogadjuk el:
 
 
 
 
Reklám
 

IRONTEAM ÉVÉRTÉKELŐ

VAKHAL NORBERT

"Az ember legnagyobb kincsei a hosszú úton a nem mérhető dolgok. úgymint: barátság, hit, remény bizalom, és persze a szeretet."

A 2011-es év számomra a IV. Balaton Szupermaraton-al kezdõdött. Igazából nem voltak nagy céljaim, javítani a 2010-es eredményemen. Sikerült is egy közel 17 és fél perccel jobbat futni, viszont a második nap, valószínûleg a hidegnek köszönhetõen egy kisebb sérülést sikerült összeszednem a jobb vádlimban. Kis véraláfutás, kis duzzanat, szóval van rá esély hogy valami részleges szakadás, de miután bemelegedett nem volt vele különösebb gond. Végeredmény: abszolút 15, korcsoport 5. hely.

Ezután Sárvár következett, életem elsõ 12 órás futása. A cél a 100 km volt, mert nem futottam még soha 100-at. Nagyon jó hangulatban voltam végig, mindig volt futótársam, és a körözgetés sem zavart, gondolom a pálya adottságai miatt. 9 óra egy-két perc alatt meg is voltam a 100-al, onnantól már csak örömfutás volt. Igazából az elejétõl kezdve a második és harmadik hely között indáztam, természetesen csak korcsoportban, de igazán nem foglalkoztam vele, mert úgy voltam vele, majd az utolsó órában dõl el úgyis. Aztán 110-nél megnéztem az eredményeket és a mögöttem haladó közel 20 km hátrányban volt, én meg már elértem amiért odamentem, így megálltam és már nem is futottam az utolsó másfél órában. Végeredmény: 115,5 km - abszolút 5, korcsoport 2. hely. Május közepén aztán jött az UNI Challenge, az elsõ komolyabb szintfelmérõ a VB elõtt. Dupla ironman távról lévén szó, kicsit félve indultam neki a távnak. Igazából semmi nem volt jó, a víz hideg volt, rosszat úsztam, aztán a bringán végig problémáim voltak, hol a tüdõm égett, hol hányinger kerülgetett, fájt a fejem, szóval minden összefogott ellenem. Természetesen ezt kárpótolta a nagyszerû szervezés, és még le is küzdöttem ezreket az akadályokat, viszont olyan 300 km bringánál elkezdett fájni a térdem és 320-nál aztán jobbnak is láttam kiszállni a versenybõl, még mielõtt a 84 futás teljesen haza nem vágja a lában és akkor lõttek a VB-nek. Elérkezett a nagy nap, június 10, Ausztria – Neulengbach dupla ironman világbajnokság. Teljesen jó állapotban álltam rajthoz, a vádlim addigra rendben volt, a térdem csak egy izom húzta Ofrûn amit sikerült rendesen kimasszírozni. Úszóeredmény szerint az elsõ pályára osztottak be, ahol gyorsan ki is alakult a sorrend, próbáltam spórolni az erõmmel, végig lábvízen mentem, csak az utolsó 200 méteren törtem elõre, hogy elsõként jöhessek ki a vízbõl. 1:56:10-el sikerült is, viszont mivel a depóban már ketten is gyorsabban öltöztek, végül csak harmadiknak mentem ki tekerni. A tekerés is nagyon jól kezdõdött, az elsõ 180 km-em 5 óra 40 percen belül meg is volt, amit kicsit erõsnek találtam, így inkább megálltam kicsit enni, meg hogy visszább tudjam venni a tempót, mert úgy e még volt hátra bõven. A futás nagyon nyûgösen kezdõdött, nehezen állt rá a combom, fejben is kicsit szétcsúsztam, de haladtam elõre. Egész jól megközelítettem a Szõnyi Ferit, aki gyomorproblémákkal küzdött, de aztán nekem is bejött egy kis achillesz fájdalom, szerintem a pálya kis ívû kanyarjai miatt, és így gyõzött a tapasztalat. Végül 27 perccel a Feri mögött sikerült beérnem. Végeredmény: abszolút 16, korcsoport 6. hely. Volt öt hét még az ironman-ig, kicsi pihenõ, próbáltam a lábam helyrerakni. Egy hét után teljesen tünetmentes voltam, így aztán gondoltam felmérõnek jó lesz a nagyatádi hosszútáv. Kicsit eltököltük az idõt az indulásnál, még a neoprént cibáltuk faterral mikor eldördült az ágyú. Aránylag jó úszónak számítok, szóval kicsit morcos voltam hogy nem tudtam az elejérõl rajtolni. De találtam megfelelõ sávot ahol szép lassan elõre tudtam haladni és végül azért 1 óra pár másodperc alatt sikerült kikászálódni a tóból. A depózás szokásos tökölõs, de aztán megindult a bringa, voltak kisebb gondok ott is, kicsit felborult a gyomrom, én okos még rányomtam egy só tablettát, az aztán elrendezte a dolgot, kihozott mindent belõlem. Gyors nyomtam egy Red Bull-t, az lemart mindent és kezdhettem elõröl a feltöltést. Bringa végére azért éreztem ezt a kis malõrt, elfáradtam. A depóban szokásos tusás, szép kényelmes átöltözés. A futás nagyon jól esett végig, láttam hogy nem lesz nagy idõ, de nem is ez volt a lényeg hanem, hogy a lábammal minden rendben van-e. Inkább a többiekre figyeltem, az elsõ teljesítőkre, meg a régi ismerõsökre. Végeredmény: 10:36:35, abszolút 35. hely. A 2011 év, számomra utolsó versenye következett augusztusban, Szlovéniában. Kicsit furcsa volt délután 4-kor rajtolni. Az úszás borzalmas, meleg volt a víz de lehetett neoprént használni, ezért felvettem, bár ne tettem volna. Az utolsó két kör elõtt lecibáltuk, mert már alig kaptam levegõt. Soha nem úsztam még ennyire rosszat, viszont a bringa nagyon jól kezdõdött. Jól kajáltam, nem fáradtam, egész jól elkaptam a tempót, aztán 200 közül jött a nem várt vádli fájdalom. Segítõm, Szaki 6 körön keresztül mindenféle krémmel próbálkozott, hátha ki tudja szedni belõle ami fáj, mert igazából annyira mélyen volt hogy nem is mert belenyúlni, mert akkor tuti nem tudok lábra állni sem. Sajnos nem javult és így a harmadik helyrõl kénytelen voltam kiszállni. Nagy csalódás volt, viszont tudom hogy ezt meg kellett tennem ha akarok még versenyezni valaha. Év végén volt még két jótékonysági hatórás futás Fehérváron és ezzel zártam is az évet.

2012-ben is megvannak a terveim, de nem akarom magam ennyire túlvállalni mint tavaly. Év elején inkább ultrafutások lesznek – Balaton Szupermaraton, 8 órás ironteam-es Fehérváron, Sárvár-on talán egy 24 órás. Aztán jöhet egy dupla iron Orfûn, ami még mindig nem tisztázodott le bennem teljesen, majd Nagyatád-on megint megyünk egy hosszút, és végül Szlovéniában talán idén sikerül célba érnem egy újabb dupla ironman-en.